Kisfüles

Annyi minden történik velünk, nem jut idő, erő írni... Eltelt a karácsony, voltunk Debrecenben a nagyiknál, volt Marciszülinap, hosszan, sok-sok ajándékkal, jött az újév, aztán huss, február, kiküldetés. Én dolgozom, anyád blogol (http://marcitelavivban.blog.hu/) és téged terelget. Évek óta erre vágyott...

Igen. Régóta nem írtam semmit, pedig mennyi-mennyi minden történt... Napról napra ügyesebb, okosabb vagy. Szépen eszel, kapaszkodva ügyesen járkálsz, jössz-mégy a lakásban, egyre ügyesebben játszol, mióta anyád rájött a kis finom trükkökre, azóta nagyokat tudsz aludni napközben és éjszaka is, mintababa lettél. :)

A babauszit hanyagoltuk augusztustól, az utolsó 1-2 alkalommal nem igazán élvezted, lehet h a meleg miatt, de inkább azért, mert nagyon lekötött a felállás és az ezzel kapcsolatos új mozgásformák.

Itt voltak augusztusban látogatóban a másodunokatestvéreid, Lili és Flóra, kis- és nagy-Gyöngyivel, az anyjukkal és a nagyanyjukkal. Nagyon megkedveltek, a lányok egyből unokatestvérüknek fogadtak, karácsonyra meg is hívtak minket látogatóba.

Vontunk nyaralni (őszölni?) Zalakaroson október elején, csavarogtunk, hajókáztunk, pancsoltunk, jókat ettünk, nagyon élvezted. Meglepődtünk, hogy újra tetszett a víz, nagyon élvezted, csapkodtál, pancsoltál, lehet h újra kellene járni babaúszásra?

Látnod kellett volna magadat a minap: elromlott a tv, álltál a tv-állvány előtt, és hol a tv-re, hol rám bámultál felháborodott tekintettel, h tessék má' bekapcsolni, nem látom a reklámot meg az időjárás-jelentést!

Még most, a kellemes ősz utolsó napjaira, holnapra terveztünk egy vadaspark-látogatást, reméljük, jó lesz.

Vasárnap pedig bemutatóbaba leszel, Judit nagynénéd jön látogatóba egy barátnőjével, akinek hamarosan kisbabája lesz, de még nem látott kisbabát...

https://www.youtube.com/watch?v=khfkW21s_LU

Rengeteg minden történt az utóbbi 2 hónapban, talán leírni nehezebb, mint megmutatni. Rengeteget fejlődtél, ügyesedtél, komoly beszédeket adsz elő, és ma este először elkezdtél négykézláb menni. Nyaralni voltunk a Balcsin, a babauszi jól megy, bár a víz alatti események erősen megviseltek, így aztán úgy döntöttünk, nem erőltetjük, pancsolj csak a víz felett, ha az tetszik. Mindenfélét megetettünk veled az utóbbi két hónapban, volt ami tetszett, volt, ami kevésbé. A sütőtök, a répa, az alma finom, a kukoricás kajáktól fájt a hasad, anyád főzött neked néha olyan finomságokat, amikről egy baba csak álmodhat, pl. meggyes krumpli... :)

Íme, illusztrációk:

Hat hónapos szülinap:

https://www.youtube.com/watch?v=GXClGNwcNaU

Repertoár: 

https://www.youtube.com/watch?v=5tqxpOrsM34

https://www.youtube.com/watch?v=faTZ22AU2fw

Babauszi - tempózás: 

https://www.youtube.com/watch?v=bj66x2nFmDo

Négykézláb:

https://www.youtube.com/watch?v=q9udXwbO5vs

https://www.youtube.com/watch?v=hhk05_MS0Pc

https://www.youtube.com/watch?v=22AmLwKsjsI

Ma voltunk először babaúszáson. Néhány videó:

https://www.youtube.com/watch?v=2UYWCbVUMRQ

https://www.youtube.com/watch?v=AQSeLt2KyTE

https://www.youtube.com/watch?v=WgN-2cjaibc

https://www.youtube.com/watch?v=nKIyWidT1wA

Egy hete, pénteken déleéőtt értem haza a két hetes kiküldetésből, és nem ismertél meg... Gondooltam h ez lesz, de annyira szomorú voltam, mikor csak döbbenten néztél rám, h vajon te ki is lehetsz. Később már felismertél, mosolyogtál, ha rád néztem.

Sokat változtál a két hét alatt. Kerekebb, dundibb lettél, nőttél, új dolgokat tanultál.

Napról napra újabb dolgot tanulsz meg, lassan két hete nem voltam otthon, csak skypen láttalak, vajon megismerjük még egymást?

https://www.youtube.com/watch?v=g0pKJ2Pc1Ys

Reméljük, sokáig megőrzi nekünk a YouTube:

https://www.youtube.com/watch?v=qf-b4kZFS8o

Még nem biztos, de lehet h a mai nap volt az első nagy váltás az életedben. Anyádnak, úgy tűnik, elment a teje. Egyelőre még valamennyi van, de napközben már túl sokszor voltál éhes, keveset tudtál szopni már reggeltől, este már beléd kellett borítani egy kb. 60 mililiteres adag fagyasztott tejet, viszont ebből nincs a végtelenségig, ha nem lesz tej, jön a tápos gyerek...

Annyira jópofa, ahogy este el tudsz aludni, akár szopizás után rögtön, akár a büfizés után a vállamon hasalva, egy ideig kapálózol, utána az tűnik fel, hogy nagyon nagy a csend, a szemed még nyitva, de már csak nézegetsz, pár perc múlva pedig bevágod a szundit, akkor aztán anyáddal belecsempészünk a kiságyba, óvatosan, nehogy felébredj, és ekkor elcsendesedik a ház, én még szöszmötölök egy kicsit, aztán alvás mindenkinek!

Bizony, két hónapja írtam utoljára. Ez a két hónap elrepült, elszállt, elszaladt. Közben a hideg télből hideg koratavasz lett, belőled újszülött babából két és fél hónapos, millió gond, millió öröm közben. Volt itt minden: hajtás, hajnaltól késő éjszakákig ébrenlét, mindenféle lehetetlen időpontokban alvás/nemalvás, satöbbi. Valahogy eleinte nem sikerült kialakítani körülötted semmiféle rendszert: mi is örültünk, ha legalább valahogy elláttuk körülötted a dolgokat, te is sok törődést igényeltél, nagyon sokat fájt a hasad, anyád folyamatosan azzal küzdött, hogy nincs elég teje, nem tud eleget aludni, tejelni, mozogni, ellátni magát, satöbbi. Sokat voltak itt a nagyszülők is, segítettek a vasalásban, takarításban, főzésben. Te pedig hol sírtál, hol aludtál, legtöbbször napi sok órán át a ciciből termelted ki a tejet, és szépen növögettél. Volt persze rengeteg szép, aranyos, boldog pillanat, hamar megszeretted a fürdést, nem zavart a pelenkázás, öltöztetés, elkezdtél mosolyogni (a nagyszülők, mint a fagyi nyáron, úgy olvadtak el tőle, de mi is), gagyogni, nézegetni az arcokat, a tárgyakat. Februárra kezdett kialakulni valamiféle napirend, a kora reggeli (4-5 közt) kelések, kajálások, a délelőtti nyűglődés, séta, délutáni kaja, esti fürdés, és utána egész rendszeres lett, hogy 8-9 körül elalszol. A hasfájásod is csökkent valamicskét, de aztán most márciusra újra erősebb lett. Olyankor aztán nagyon keservesen tudsz nyögni, sírni. Voltunk sokszor dokinál, megvizsgáltak, azt mondták, minden rendben van. Kaptál oltásokat, nagyon jól tűrted, ügyes baba voltál! Voltunk sétálni babakocsival, mióta javul az idő egyre többször és többet, voltunk már autózni is erre-arra, voltál már leadva pár órára a Hegedűs nagyszülőkhöz, Csizmadia nagymamád is vigyázott rád mikor nem voltunk itthon. Hétről hétre látszik, hogy fejlődsz, ügyesedsz. Ma például sokáig bámultad az öklödet, de valószínűleg nem jöttél rá, hogy a tied, mert mikor elhúztad a kezed, nagyon szomorúan elkezdtél sírni... Na, erre megmutattam neked az én öklömet, erre rögtön abbamaradt a sírás... Így kell elhallgattatni a gyereksírást ököllel! :) Most is épp a babakocsi mózeskosarában szundikálsz, mint szinte minden délután séta után.

Minden kezdet nehéz. Az életed kezdete sem volt egyszerű senkinek. Persze mindenki örül, hogy megszülettél, gratulál, boldog, egészséges életet kíván, és persze mivel anyád épp veled volt elfoglalva, illetve a műtét fájdalmai és a te ellátásod minden erejét lekötötte, természetesen nekem mondta el, írta meg mindenki. Eddig rendben is volt minden, aztán kezdőúdtek a problémák. Anyád a kórházi körülmények és a sikertelen szoptatás miatt kikészült, a dokik és az ápolók adtak neki hormonkészítményt, ami után teje lett egy ideig, viszont a fizikai és lelki állapota erősen hullámzó lett, és amint elmúlt a hormonkezelés hatása, a teje is elment. Rengeteget bőgtél, ordítottál, mi hallgattuk, próbáltunk etetni, hol sikeresen, hol kevésbé, hol teljesen sikertelenül, hossszú éjszakák és átvirrasztott nappalok (vagy fordítva :) ) után már ott jártunk, hogy nincs mit tenni, tápszerezni kell, de aztán kisegítettek: egy anyatejes tanácsadó segítségével lett anyádnak teje, neked kajád, meg jó szopó szájtartásod :) és úgy tűnik, nagyjából rendbe jött minden. Most se egyszerű, úgy kell összelopkodnunk pár óra nyugalmat, de egyre jobban alakul minden.

Közben a család is szolgált némi meglepetéssel: a Hegedűs nagyszüleid, valamilyen furcsa gondolattól vezérelve úgy gondolták, h nekik hazaérkezésed napján meg kell látogatniuk téged. Ezzel normál esetben sem lenne minden rendben, az első hetekben nem szokták látogatni az újszülötteket, de most ráadásul influenza és H1N1 járványok is vannak, ami elég veszélyes a kismamákra, újszülöttekre, a fiatalokra és a betegekre. Ráadásul nagyapád vmit a fejébe vett, és nem hajlandó beoltatni magát. Mikor kijelentettem, illetve leszögeztük, hogy egy hétig látogatás nyet, akkor még ők voltak megsértődve. Azeszemmegáll. Na, mindegy. Egy hét után volt itt először a Hegedűs nagyanyád és Judit nagynénéd, illetve a Csizmadia nagyanyád, mindenki el van olvadva tőled, és ez így van jól. Anyád is imád, bár erősen ki van merülve, de boldog, sugárzik a tekintete, ha rád néz.

Voltak zűrök az utolsó 2-3 napban, nem kevés.Mint kiderült, anyád (tudtán kívül, részben saját készítésű, részben a Hegedűs nagyanyád által készített) olyan kajákat evett, amitől a teje neked hasfájást okozott. (nekünk meg te fejfájást, mind elsődleges, mind átvitt értdelemben, a napi több órányi szűnni nem akaró ordításod miatt)

Boldog életet, fiam!

Advent=eljövetel. A karácsony előtti várakozás megnevezése, de mivel nem vagyunk vallásosak, nekünk az idei most advent: téged várunk! Mindenki téged vár. Rengeteg szép ajándékot kaptál, anyád készített a barátoknak, ismerősöknek hírlevelet, mostanában gyakrabban kell a dokihoz járnia ellenőrzésre, és a tervezett születési időpontod is meg van már adva: 2010. január 7. Na persze rajtad áll vagy bukik, ha hamarabb, hát hamarabb... Egyelőre jól érzed magad bent, mocorogsz, anyád viszont egyre nehezebben mocorog, én viszont egyre többet és többet hajolok le mindenért, helyette is. :)

Voltunk babaújraélesztő-tanfolyamon is. Elég meredek dolog, remélem, nem lesz rá szükség.

Anyám-nagymamád teljesen be van zsongva, nem gondoltam, hogy ennyire kitör rajta a nagymamaság. Szép dolgokat tud varrni, neked is csinált már sokmindent, Fülis ágyneműt, szép tarka, hosszú kitömött polár-kukacot, hordozó-takarót és még mennyi mindent...

Egyre jobban látjuk, mi vár ránk, illetve azt látjuk, hogy igen, nem sokára itt leszel, és nem csak neked, de nekünk is új élet kezdődik!

Na, pontosan ezt kaptam meg a minap, 2 nappal azután, hogy megvettük a kiságyadba a kókuszmatracot. Meg azt is, hogy nem szellőzik. És legyek szíves visszavinni, és veszünk máshol, másik kókuszmatracot. Na? Azeszemmegáll. Még másfél hónap így???

Btw anyád ilyen. Majd meglátod. Semmi nem egyszerű eset vele. Mindig az kell, ami nincs, vagy nem is létezett, vagy ha mégis, akkor .... drága. Na meg jó esetben még ronda is.

Ne tudd meg, 2 napja nem alszik rendesen, emiatt a matrac ügy miatt, és mert nem tudja eldönteni, melyik babakocsit vegye meg. Szerencsére csak 2 jöhet szóba, de ez mégy így is több, mint kellene. Asszem mára már eldöntötte, remélem.

Furcsa dolog ez az utazás... Egyre több csücskében járok a világnak, és a mai napig 2 dolog, ami idáig eljuttatott: az egyik, amit a szüleimtől kaptam, ők kezdtek el angolul taníttatni, a másik Radnai ajánlása volt, hogy foglalkozzak számítástechnikával, mert az a jövő. (mikor is volt ez? vmikor 1982 környékén... Radnai meg tőlem kérdezi már évek, sőt évtizedek óta, mit csiináljon a számítógépével, mikor nem boldogul)

Igazán nem tudom, nekem lesz-e ennyi eszem, előrelátásom, hogy tudjam segíteni az életed alakulását. A nyelvtanulás egyértelmű: ma már angoltudás nélkül erősen korlátozott mindenkinek a lehetősége. Legalábbis sokaknak. Vajon hogy lesz ez 20 év múlva? Már ma is látszik, hogy Kína, a maga (jelenlegi) 1.3 milliárd emberével egyre erősebb tényező a világban, de a másik ázsiai óriás-állam, India is hasonló helyzetben van vagy lesz hamarosan, nekik talán annyival szerencsésebb a helyzetük (a mi szempontunkból legalábbis), hogy a gyarmati hatás miatt kevésbé idegen nekik az angol. És az amerikai spanyol- és portugál-ajkúak? Vajon Közép- és Dél-Amerika mikor akar belepiszkálni a nagy fazékba? Az USA-ban már politikai tényezők, olyan mennyiségben vándoroltak be. Azt a pár száz millió arabul beszélőt se felejtsük el. Na meg a nagy orosz medvét, aki ugyan kis bocs az előzőekhez képest, de nagyon kapaszkodik, hogy nagynak látsszon. Ehhez képest Európa a maga kis pár milliós nációival papírkutya... Ugyan próbál összekapaszkodni, de ettől csak nagyobb papírkutyának látszik.

Szóval: Angol + kínai? ;) Itt, Szingapúrban ez a leginkább használt. Chinglish-nek nevezik, és vmi őrült keveréke a kínainak és az angolnak. Próbáltam megfejteni az itteniek egymás közti beszédét (simán beszéltek a jelenlétemben is ilyen kínai-angolt), csak egy-egy angol szót bírtam kivenni belőle, aztán mondták, hogy ne is csodálkozzak, ez nem angol. Már csak arra lennék kíváncsi, hogy írják le? :)

... magam sem tudom, sírjak-e vagy nevessek, vagy könnyezve nevessek. Múlt héten nagy tudású doki#2 (anyád leváltotta doki#1et) megállapította, hogy lány vagy. Azt mondta, nem 100%, de nagyon valószínű, szinte biztos. Anyád elküldte az ultrahang-képeket az egyik kollégája feleségének, aki ultrahang-képeket értékel, ő szintén rábökte, hogy lány. Erre ma hív Csilla, hogy most végzett a komoly-ultrahang vizsgálaton, megnézték, megvannak-e az ujjaid, meg mekkora a fejed, ilyenek, és fiú vagy. :) Lehet fiúneveket válogatni! :) És a Bertone is marad! :)

Épp van egy kis szabadidőm, a festés-takarításnak vége, anyád és te még Kínában vagytok (remélem jól utaztál, meg jól érzed magad ott), én meg elkezdtem nézegetni az utónév-listát ami a neten megtalálható. Hihetetlen... szeretnél mondjuk Seherezádé (lány) lenni? Semmi akadálya! Vagy Szüvellő (szintén lány)? Tessék! Taciána (lány)? Modeszta? Mirázs? Mandorla? Küllikki? Főbe? (hova?) Hunorka? (lány!) Eső? Danuta? Cicelle? Betsabé? Aszpázia? (ez tuti vmi virág) Alóma? (ez vmi betegség?) Na jöjjenek a fiúnevek: Absa? Árkád? (Tornác talán?) Bodomér? Böngér? Cirjék? Deodát? (gyógyszer?) Elígiusz? Hermiusz? Kötöny? Kürt? Leander? (Igen, fiú-virágnév!) Ompoly? Roboám? Szilamér? Vulkán? Ezek mind adható nevek, azészmegáll. Ehhez képest anyád gondolatai a Liliről egész szolidnak tűnnek, nem?

....telnek a hetek, anyád gömbölyödik, te zsírosodsz... (télleg, a könyv szerint a múlt héten kezdett el a bőröd alatt a zsírszövet kialakulni. Remélem nem lesz annyi, mint nekem...)

Voltunk a tengernél Görögországban, fürödtél jó kis hideg, meg langyos tengervízben, motoroztál, hajókáztál, ettél finom görög kajákat, görög gyümiket, remélem ízlett! :)

Anyád hiányolja a macskáját, meg a rugdosásodat. Majd ha már rugdosod, akkor meg vissza fogja sírni, amíg még nem rugdostad.

Ja, és készülődik a nagy kaland, a hosszú utazás Kínába! :)

Nézegettünk ma mindenféle babacuccot a Kikában, felháborító árak vannak. Egy igazán jó babakocsi áráért már autót adnak. Vagy egy új autó első részletét.

Újra Amerikában... igaz, lassan indulok haza, ennyi most épp elég is volt. Tegnap pont azt beszéltük anyáddal, micsoda világlátott leszel, mire megszületsz. Hát ugye Ausztrália, még fiatal sperma-kezdeményként, aztán USA, már pár hetesen voltál a Balcsinál, utána már mint magzat jössz velünk Görögországba nyaralni (vagy ki tudja, hova...), aztán még anyáddal a hasában utaztok Kínába, és ahogy ezt az évet elnézem, még bármi más is jöhet... :)

Viszek neked ajándékot, remélem tetszeni fog... :)

Anyád igencsak sokat tett az ellen, hogy megfoganj:

- emelgette a nagy leandert

- 45 fokos vízben pancsolt a kádban

- Bulizás (füst, kocsma)

- Májat evett

- Pálinkázás ("öblögetés" torokfájásra)

Ennek ellenére növekszel... Erre csak azt mondtam, amit a macskának és a növényeknek szoktam üzenni: Bírja ki! ;)

Ja, nagyanyád (anyám) húsvét utáni héten itt volt. Meg is állapította, hogy jól megvagyunk mi ketten anyáddal, nem hiányzik nekünk a gyerek. Szerintem titokban már lemondott róla, hogy unokája lesz.

Kezdődik... Anyád kinézett egy dokit, akinek szimpatikus volt a weboldala, részletes leírást adott arról, milyen vizsgálatok, mikor, mire számítson, vett könyveket, amiben részletesen le van írva, mikor mi következik. Folyton ezeket bújja. :) Persze a doki valami lehetetlen időpontot adott, így aztán keresett egy másikat, ez utóbbi (egyik ex-kollégájának a veje) hamarabb tudja fogadni. Igenám, de honnan tudod meg egy vadidegenről, hogy jó orvos-e, illetve olyan felfogású, stílusú, stb. amilyet szeretnél? Nagy rizikó...

2009. április vége, május első napjai: Anyád panaszkodik, fáj a torka, napokig nincs túl jól. Reklamál, hogy nem jön meg neki, pedig már kellene, fájlalja a melleit, sokat eszik. Eleinte csak a halvány gyanúm volt meg, hogy talán beteg, talán Téged hordoz már. Telnek a napok, jobban van, kitalálja, hogy a kolléganőivel el szeretne menni bulizni. Ő, aki este 9-kor már aludni szokott... Gyanús... Másnap ráadásul 2 napos kirándulásra mentünk a Fiatosokkal. Balaton-part, igaz, nincs túl meleg, de gyönyörű idő van. Kirándulás, este bográcsozás, majd vissza Érdre éjszakára (az öreg macskánkat nem tudtuk kire hagyni). Másnap vissza Balcsira a Fiatosokhoz. Anyád panaszkodott, hogy mi minden baja van, meg hogy hízik is, nekem meg feltűnt, hogy előző nap nagyon nézegette a gyerekeket a parton, meg a táborban. Említettem neki, nem lehet-e terhes, erősen tiltakozott, de elgondolkodtatta a dolog. Este hazafelé a fehérvári Auchan patikájában vettünk egy gyorstesztet, Anyádat már nagyon furdalta a kíváncsiság, alig értünk haza, már meg is nézte... Igen, ekkor derültél ki, 2009. május 10.

2009. január, február, március, április:

El kellett utaznom január-februárban Ausztráliába, utána sürgősen kétszer is Amerikába, alig voltam itthon. Közvetlenül húsvét előtt érkeztem haza, 2009. április 9-én, csütörtökön. Pénteki gyerek vagy... :) Bár ezt ekkor még nem tudtuk.

Anyád: papíron tanár, gyakorlatilag irodavezető, asszisztens (33).

Apád: szoftverfejlesztő (36).

Hely: Közép- (bár inkább Kelet-) Európa, Magyarország.

Idő: 2009.

Bolond egy év. Igaz, már korábban kezdődött. 2008. őszétől. Nálam a munkahelyen állandó káosz, rohanás, túlórák, utolsó pillanatokban külföldi utak, satöbbi. Anyádnak szintén munkahelyi gondok, új főnök, a cégüket erősen érinti a gazdasági válság, embereket bocsátanak el, pénzügyi gondok mindenütt, az ország, de úgy általában a világ is valami bolond helyzetben van. Igaz, egyelőre mindkettőnk helyzete stabil, de sajnos a jövő nem úgy néz ki, mintha bármi is jó irányba haladna. Anyád másik dilemmája, ami a Te életed kezdetét is befolyásolja, hogy el szeretne menni Kínába a gyorsírókkal. Ezen már kb. másfél éve agyal, mi is legyen. Nagy nehezen eldönti, hogy nem megy, bejelenti, aztán rábeszélik, hogy ha már ennyit dolgozott, akkor menjen csak el (2009. aug.). Végül úgy dönt, mégis elmegy. Na ebbe az időszakba pottyantál be...