Kisfüles

Bizony, két hónapja írtam utoljára. Ez a két hónap elrepült, elszállt, elszaladt. Közben a hideg télből hideg koratavasz lett, belőled újszülött babából két és fél hónapos, millió gond, millió öröm közben. Volt itt minden: hajtás, hajnaltól késő éjszakákig ébrenlét, mindenféle lehetetlen időpontokban alvás/nemalvás, satöbbi. Valahogy eleinte nem sikerült kialakítani körülötted semmiféle rendszert: mi is örültünk, ha legalább valahogy elláttuk körülötted a dolgokat, te is sok törődést igényeltél, nagyon sokat fájt a hasad, anyád folyamatosan azzal küzdött, hogy nincs elég teje, nem tud eleget aludni, tejelni, mozogni, ellátni magát, satöbbi. Sokat voltak itt a nagyszülők is, segítettek a vasalásban, takarításban, főzésben. Te pedig hol sírtál, hol aludtál, legtöbbször napi sok órán át a ciciből termelted ki a tejet, és szépen növögettél. Volt persze rengeteg szép, aranyos, boldog pillanat, hamar megszeretted a fürdést, nem zavart a pelenkázás, öltöztetés, elkezdtél mosolyogni (a nagyszülők, mint a fagyi nyáron, úgy olvadtak el tőle, de mi is), gagyogni, nézegetni az arcokat, a tárgyakat. Februárra kezdett kialakulni valamiféle napirend, a kora reggeli (4-5 közt) kelések, kajálások, a délelőtti nyűglődés, séta, délutáni kaja, esti fürdés, és utána egész rendszeres lett, hogy 8-9 körül elalszol. A hasfájásod is csökkent valamicskét, de aztán most márciusra újra erősebb lett. Olyankor aztán nagyon keservesen tudsz nyögni, sírni. Voltunk sokszor dokinál, megvizsgáltak, azt mondták, minden rendben van. Kaptál oltásokat, nagyon jól tűrted, ügyes baba voltál! Voltunk sétálni babakocsival, mióta javul az idő egyre többször és többet, voltunk már autózni is erre-arra, voltál már leadva pár órára a Hegedűs nagyszülőkhöz, Csizmadia nagymamád is vigyázott rád mikor nem voltunk itthon. Hétről hétre látszik, hogy fejlődsz, ügyesedsz. Ma például sokáig bámultad az öklödet, de valószínűleg nem jöttél rá, hogy a tied, mert mikor elhúztad a kezed, nagyon szomorúan elkezdtél sírni... Na, erre megmutattam neked az én öklömet, erre rögtön abbamaradt a sírás... Így kell elhallgattatni a gyereksírást ököllel! :) Most is épp a babakocsi mózeskosarában szundikálsz, mint szinte minden délután séta után.